Categories
Uncategorized

Illik-e a vállalkozói létforma a személyiségemhez?

Több osztályozása létezik a személyiségeknek – ám még sokkal többféle ember él a világon. Egyúttal sokféle vállalkozás-típus létezik, sőt működik sikerrel. 

Azt állítjuk, hogy nincsen olyan személyiség, amelyiknek ajánlott vagy nem ajánlott vállalkozás indítása. Pusztán azt kell megtalálnia az olvasónak, hogy az ő beállítottságához milyen jellegű cég illik.

A végletekig önmagába forduló, zárkózott japán nyelvű szakfordító sikeres vállalkozást indíthat – valós tapasztalatról van szó – és jobban is jár, mint ha más cégébe menne el alkalmazottnak. Esetében a koncentráció, a precizitás és a határidők betartása biztosítja az üzleti előnyt, mely a hosszú távú siker garanciája. Vállalkozása nem emlékeztet majd egy Disney-park csillogására, de nem is állna jól ez a csillogás. A piaci igények sem egyformák. Hogy egy másik szolgáltatási területet, a gyógyászatot hozzuk példának, senki nem vágyik gyors vagy látványos szemműtétre.

Közhiedelem, hogy egy vállalkozónak vizionáriusnak kell lennie, azaz csak olyan ember vágjon bele saját cég alapításába, aki képes megálmodni a jövőt, aki kreatív, akinek innovatív tervei vannak. Ezzel szemben sok franchise-vevő (a későbbiekben külön írásban foglalkozunk a franchise filozófiájával és gyakorlatával) egy kész, kipróbált rendszert vásárol meg, s üzemeltet vállalkozóként – a legtöbbször sikerrel.

Milyen a személyiségem?

Az emberi lélek vizsgálatának több ezer éves történetét végigkíséri a tipologizálás igénye, az a vágy, hogy a konkrét egyének egy-egy csoportba sorolhatóak legyenek. Sokat hivatkozott tipológia a Hippokratész-Galenosz-féle felosztás, mely az embereket vérmérsékletük alapján négy csoportba sorolja: szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus. Egészen biztosan hallott már az olvasó az emberek „piknikus”, „aszténiás” vagy „atletikus” csoportokba való besorolásáról, mely Ernst Kretschmer (1888–1964) német pszichiáter megfigyelésein alapszik. Ezek a felosztások mind abból a megközelítésből indulnak ki, hogy a személyiség nem egy társas környezetben lezajló, bonyolult folyamat eredményeként születik meg és formálódik, hanem az öröklött testi tényezők által biológiailag meghatározott.

Napjainkban a munkaközvetítők, karriertanácsadók általánosan Carl Gustav Jung eredetileg 1921-ben kiadott A lélektani típusok (2006) című könyvében definiált tipológiára alapozva csoportosítják az embereket.

Jung megközelítése szerint az emberek négy alapvető lélektani vonás alapján élik meg a világot: érzés, intuíció, érzékelés és gondolkodás. Minden embernél van olyan vonás a négy közül, mely a többinél dominánsabban van jelen. Jung ezenkívül két alapvető pszichés beállítódást különböztetett meg: az „introvertált” (befelé forduló) és az „extrovertált” (kifelé forduló) attitűdöt. Számos klisé és félreértés tapad e típusokhoz. Annyit feltétlenül el kell mondanunk, hogy egyik sem „jó” vagy „kedvezőtlen”, s az „introvertált” elnevezés nem valamiféle depresszív vagy szorongó típus latin elnevezése, sokkal inkább olyan ember jellemzője, aki szívesen tölti a szabadidejét egyedül, s a közösség események hamarabb kimerítik, mint az extrovertált címkével ellátott társait.

A karriertanácsadók a négyféle jungi lélektani vonást és a két pszichés beállítódást kombinálják, s hoznak létre nyolc (olykor tizenhat) kategóriát:

Extrovertált gondolkodóIntrovertált gondolkodó
Extrovertált érzékelőIntrovertált érzékelő
Extrovertált érző Introvertált érző
Extrovertált intuitívIntrovertált intuitív

Ha valaki úgy érzi, nem szuszakolható bele egyik dobozba sem, nem vele van a baj. De a személyiség-elméletekkel sincs baj, ezek ugyanis ideáltípusokat fogalmaznak meg. Ha nem kőbe vésett, megváltoztathatatlan törvényekként tekintünk rájuk, hanem az orientáció segédeszközeként, akkor a saját vállalkozásunkat is támogatják, amikor például új embert veszünk fel.

Hivatkozott irodalom

JUNG, Carl Gustav (2006): A lélektani típusok. Európa Kiadó, Budapest.

KRETSCHMER, Ernst (2014): Physique and Character. Routledge, New York.

(Megjelent: Mindennapi Pszichológia, 2021. február 16.)